A követező idézetek az én és nagymamám emlékkönyvéből származnak!

Ez a szív a Te szíved,
Sok szeretet lakozik benne,
Ezt a rajzot küldöm cserébe.

Élj mindig egészségben,
Légy boldog minden percben.
Gondolj azért néha rám,
Én is gondolok majd rád.

Aki mást ismer, az okos,
Aki önmagát ismeri az bölcs,
Aki mást győz le, az erős,
Aki önmagát: igazi hős,
Akinek sikerül, abban van az akarat,
Aki kevéssel éri be, több sikert arat,
Aki helyén hűségesen megáll,
Akit a bűn nem győz le,
Azé lesz az élet igazán!

Emlékül, hogy emlékezz,
Emlékem már csak emlék lesz.

Legyen e pár sor,
Édes emlék néked,
mert aki ezt írta
sosem felejt Téged!

Xy, ha kijárod az élet útját,
Örökké szeresd édesanyád.
Ő adott Neked boldog életet,
Hogy élhess, érted sokat szenvedett.
Gyenge két karja érted fáradott,
Ne okozz néki soha bánatot!

Jegyezd meg jól,
De ne csüggedj soha,
Remény, csalódás,
Küzedelem, bukás,
Sírig tartó nagy versenyfutás.
Keresni mindig a jót, a szépet,
S meg nem találni -
Ez az élet.

Szép kislány emlékkönyvébe mit is lehet írni?
Ne tanulj meg soha-soha sírni!
Legyen boldog minden órád s perced,
S majd meglátod,
Eljön érted a mesebeli herceg!

A suli és a szerelem,
Mindkettő gyötrelem!
A suli gyötri a fejedet,
A szerelem a szívedet.
Azért tanulj és szeress,
Hogy örökké boldog lehess!

Aki azt mondja: imád,
Sose hidd szavát.
Aki azt mondja: szeret,
Talán igaz lehet.
De aki rád néz és hallgat,
Nem beszél és nem szavalgat:
Annak add az egész szívedet,
Mert forrón és hűen szeret!

Higgy, de kinek?
Remélj, de mit?
Szeress,
De jól nézd meg, hogy kit!

Az életben két szó van:
Mindig és soha,
Légy mindig hű,
De boldogtalan soha!

Adhat az Isten
Kincset és palotát,
Csak egyet nem:
Kétszer Édesanyát!

Ügyelj gondolataidra, mert azok szabják meg szavaidat!
Ügyelj szavaidra, mert azok szabják meg tetteid!
Ügyelj tetteidre, mert azok szabják meg szokásaid!
Ügyelj szokásaidra, mert azok szabják meg jellemed!
Ügyelj jellemedre, mert az szabja meg sorsodat!

De én hadd mondjam azt: szeretlek!
És ezért én elmegyek,
Hogy ne bántsalak, hogy ne legyen több bűn,
Mert szeretni így nem lehet…

Ha majd átléped a lét küszöbét,
Ha majd fájni fog a nincs többé,
Értelmet kap ami volt a volt,
S mi volt, miért.
Egyet megtudsz biztosan,
Lesz egy üzenet: volt valaki, ki Téged
Mindennél jobban szeretett!

Ha minden elfogyott,
Virág,  hit és remény,
Hidd el, akkor is
Szeretni foglak én.

Kinek el nem fogy gondja rád,
Szeresd szívedből Édesanyád!
Imádkozz buzgón az oltár előtt,
Hogy az Isten tartsa meg Néked őt.
Ha elhagynak hűtlen mindazok,
Kiket szeretve ölelt át karod,
Te árva addig nem leszel soha,
Míg el nem fogy az ő mosolya.
Ha hűtlen lesz is az egész világ,
Ha kész lesz kővel dobni rád,
Rád a kő akkor sem esik,
Mert ő még akkor is meg fog védeni.

Szeresd a virágot,
Ne feledd szívedet,
Mert aki a virágot szereti,
Rossz ember nem lehet.

Ha az életed egére felleg borul,
Kebledben a bánat családja dúl,
Ne legyen barátod a csüggedés,
Hisz az élet iskolája a szenvedés!

E kis fehér lapra,
Mi írjak én szépet?
A boldogság és öröm
Ne hagyjon el Téged!

Tulipánnak édes árja,
Két orcádat összejárja.
Az üdv feléd úgy lebegjen,
S rád az ég áldást leheljen.

Láttam egy angyalkát,
Égből alá szállni,
Gyorsan suhant hozzám,
Bíbor sugár szárnyán.
Olyan csodás volt az álom,
Leszállt hozzám, s így szólt…
De mit is üzent Néked?
Olvasd a kezdőbetűket,
Gondolom megérted!

Szedd a tavasz virágait
Egy csokorba össze,
Rózsát tégy és nefelejcset
Egyet-egyet közbe.
Tekints néha e sorokra,
Látni fogsz a múltba,
Eszedbe jut néha, néha,
Ki e pár sort írta.

Arany, Petőfi nem vagyok,
Verset írni nem tudok.
Csak azt az egyet kívánom,
Légy boldog a világon!

Fiatal vagy, ábrándos gyermek,
A bút csak messziről ismered.
Ne is tudd meg soha,
Legyen örök titok,
Légy boldog, míg a szíved dobog!